Tehát, Waldorf-saláta....
... s egy kis zene...
Aki nem ismerné Péter Bencét véletlenül... avagy John Williams zenéjét:
https://www.youtube.com/watch?v=KEtSVCTV798
(A youtube-on kalandozva találtam meg ezt a klipet, így gyorsan beszúrtam ide):
https://www.youtube.com/watch?v=GceX4WRjNIo
avagy Michael Jackson Bad-jét Péter Bence elképesztő előadásában:
https://www.youtube.com/watch?v=0H4rq0L9OSw
vagy épp a Human Nature-t:
https://www.youtube.com/watch?v=VtKO0APQ__E
Az én kedvenc klipem tőle:
https://www.youtube.com/watch?v=L5lrBR7J2OI
Az okos kis salátás könyvemben nem volt ilyen recept, tehát, máris a netre nyargaltam, ahol, ugye, szembesültem a majonézzel, mint mumussal! Hajnali ötkor már pakolásztam, s sikerült úgy elhúznom az időt, hogy délután egy után indultam el a piacra. Nem kellett a vásárlókat kerülgetnem, így cikázhattam a sorok között... az egész debreceni nagypiacon egyetlen árus sem árult szárzellert, avagy zellerszárat (érdekes módon a szárzeller szót alig tudom kimondani... lehet, hogy van egy kis rejtett beszédhibám?)!!! Végül egy nagybolthálózat egyik kisebb alapterületű boltjában találtam négyet, ebből a legfrissebbnek tetszőt megvettem. S máris jött a dilemma... sajátkezű majonéz (amihez kell tojás, olaj, mustár, s persze folyamatos keverés és odafigyelés... aztán vagy sikerül, vagy nem ... nem lévén hozzá egyik alkotóelem sem, döntést hoztam.... le vettem a polcról a) vagy Hellmann's (t).:) Ez nem jelenti azt, hogy nem fogom megcsinálni s.k. .... Bárkinek megemlítettem, elbagatellizálta, így eldöntöttem, rajtam sem fog kifogni ez a kis olajvaj (jah, mert így is hívják!)
Hozzávalók:
Saláta:
- 2 db alma
- 1 db szárzeller/zellerszár (egy tőből hat szára volt)
- 1 maréknyi dió (5-10 dkg)
Öntet:
- 1/2 citrom leve
- 2 dl majonéz
- 1 dl tejszín
- fél csipetnyi só
- frissen őrölt bors (naná, hogy nincs borsőrlőm, tehát, régen őrlött borsot használtam!:) )
Az elkészítés menete:
Hm... ez most komoly? Le kell írnom? Mert valójában annyi az egész, hogy: feldarabolod a hozzávalókat, egy tálba rakod, s a tejszínes majonézzel összekevered. Ennyi!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Hosszan leírva:
1. Azt írta a recept, hogy az almát mossuk, majd hámozzuk meg, aztán vágjuk apró darabokra. Az első almával így is tettem. Na, de azt a gyönyörű pirospozsgás héját így elvesztette... tehát, a másodikon már rajta hagytam, s nemis vágtam olyan apróra. Sajnos a zellerszárat sem.... :( Az almára ráfacsartam a citromot... - nagyon finom almát vettem (Idared), de a citromlétől még finomabb lett. A diót összetörtem, s összekevertem a zellerszárral és az almával.
2. A majonézt és a tejszínt simára kevertem, ízesítettem. - Ez a tejszínnel való házasítás nagyon jó!!!
3. A tejszínes majonézt a 'zöldségekre' (a dió gyümölcs!) öntöttem, s összekevertem.
4. Egy jó nagy adagot egy kis tálkába szedtem, némi kis díszítés, majd fotózás... de ha ez nem lett volna, akkor azonnal a hűtőbe került volna. Most már ott van!:)
+ ....................... hús........................................... !
Bevallom, eléggé fanyalogtam a zellerszár ízétől, amikor a szeletelgetéskor megkóstoltam. Szerencsére az alma és a tejszínes majonéz elnyomta az ízét (mert azért megkóstoltam elkészítés után is!). Azt írja a recept, hogy összeérnek holnapra az ízek... hát, úgy legyen, s jöjjön ki belőle valami nagyon-nagyon különleges.
Az első két napon olyan éhes voltam... ha lett volna valami itthon, amit megehettem volna... de nem volt, szerencsére! (ez a teljesen üres spájz - igaz, nincs spájzom - előnye!)... s tessék, ez már a negyedik nap, s most már egészen jól bírom!!!
Bevallom, az, hogy minden nap el kell készítenem egy salátát (még nem belülről fakadó boldogságtól vagyok vezérelve), s nem csak összedobni azt, ami épp itthon van, nagy kihívás nekem.... majd jön az, hogy nem csak rádobom a tányérra, hanem úgy kell elhelyeznem, hogy mutasson is... hááát...
Amit viszont már most megtapasztaltam, teljesen más így elfogyasztani (nem falok!, kiélvezem az ízeket)... s nem tudom, miért, de kezdek változni... előnyömre!... s ez nemcsak a külsőmre értendő, hanem a belsőmre is...
Huuu... mi lesz ebből?!? - hát, majd kiderül.... főleg, hogy úgyis leírom ide.:)
Ami viszont egyre inkább kikristályosodik előttem.... az a holnapi nap salátája....., ami.... a...
Cézár saláta lesz! (próbáltam a feszültséget fokozni, de nem hiszem, hogy sikerült:)
Elolvastam a Saláták című könyvecskémben, mi is kell hozzá, majd megnéztem pár receptet az interneten. Hm... van ezermegegy változata, amint látom. Egy biztos, én nem fogom cifrázni. Lesz benne szardella, lesz benne pirított kenyérdarabka, saláta, főtt tojás, parmezán sajt... Végre ehetek halat, s főtt tojást, ugyan, kell-e még más a boldogságomhoz?...:)))
Ha már így feldobtam a kérdést (magamnak).... azért meg tudnék említeni még egy-két dolgot, ami boldoggá tenne... pl. jó lenne, ha legalább egyszer végigolvasná az egyik napi beírásomat a barátom, s nem csak beleolvasna (a helyes kifejezés inkább a belepillantás!)... majd kiválasztana egy salátát, amit szívesen megkóstolna... s a legnagyobb boldogságom az lenne, ha ízlene is neki! - Őt ismerve, nem hiszem, hogy egyik is összejön ebből... de én azért reménykedek!:)
Na és persze a gyerkőceim elismerése!!!:)
... s egy kis film...
Van pár kedvenc filmem... pl. az egyik a Különvélemény. Tegnap este, ahogy kapcsolgattam a tévét, belefutottam az utolsó öt percébe. Ma előkeresem a dvd-t (természetesen eredeti!!!), s végignézem (reklámok nélkül!).:)
