Már majdnem 15 éve megfogadtam, hogy minden nap bevásárolok inkább, mintsem a megromlott, lejárt szavatosságú ételeket, élelmiszereket dobáljam ki minden héten a kukába. Ennek az lett az eredménye, hogy a hűtőm üresen tátongott éveken át... viszont nagyon átlátható is volt egyben!... nem bújhatott meg sehol egy fránya parizer, vagy egy kinyitott tetejű tejföl (nem részletezem, milyen állapotban találtam rájuk annak idején)... Ezzel a bloggal felrúgtam a nagy fogadalmamat. Mivel két nappal ezelőtt megejtettem egy nagyobb bevásárlást (ilyet tíz éve már végképp nem csináltam!), így ma csak két hozzávalót kellett megvennem a piacon.  Igaz, egy lista alapján vásároltam, tehát, 1-3 nap alatt felhasználásra kerülnek... csak ideiglenesen állomásoznak/tartózkodnak a hűtőszekrényemben...

Hozzávalók:

Saláta:

- 1 cs. vegyes saláta (Dolce Vita Mix fantázia névre hallgatót vettem)

- 12 db koktél paradicsom

- 20 db fekete olívabogyó

- 1 doboz szardínia (azt írták a dobozára, hogy olívaolajban lett eltéve - én pedig újra hittem nekik!)

- 1 ek. felvágott friss oregánó

Öntet:

- 4 ek. olívaolaj

- 1/2 ek. fehérborecet

- 1 ek. citromlé (frissen facsart)

- 1 ek. felvágott friss petrezselyemzöld (fodrosat írt a recept, de nem kaptam, s amúgy is, felvágva úgy sem látszott volna - ezzel meg is győztem magam!)

Az elkészítés menete:

1. A vegyes salátát úgy ítéltem, hogy rendben van, tehát, sok munkám nem lesz vele... átöblítettem.

2. A paradicsomot és az olívaolajat félbe vágtam. (A nagyobb koktélparadicsomokat  negyedeltem.)

3. Szardellát írt most is a recept, de nekem nagyon bejött a szardínia, így most is azt vettem. Feldaraboltam, de annyira szétment, hogy akár egy villával is összetörhettem volna - a múltkor úgy csináltam, s ugyanígy nézett ki.

4. Az öntet minden hozzávalóját összekevertem. Úgy döntöttem, hogy a szardínia olaját is hozzáadom, ha már olívaolajnak írták... - jót tett az öntetnek... mennyiségileg és minőségileg is!

5. Egy tányérra raktam a salátát, rá a szardíniát, s erre öntöttem az öntetet. Az olívabogyót, a paradicsomot és a felvágott friss oregánót csak az öntet után raktam rá.

6. A díszítésnek egyszerű lett most: gerezdekre vágott citrom, egészben hagyott oregánó levelek.

Minden hozzávalót megkóstoltam (az oregánó levél kissé szúrós volt - biztos, hogy jó csomagot adtak ide?) külön-külön, s most már jöhetettek az ízek egyben. Hm... Megvoltam elégedve magammal! Na, jó a recepttel. Könnyen elkészíthető, s nagyon ízletes. Most már vigyáztam az ecettel... de az öntet kell azért ehhez a salátához!

Mivel bennem volt még mindig a lelkesedés, s hozzávalóm is volt még, így megcsináltam a 'Ropogós spenót és bacon' nevű salátát. Nem tudom, miért ropogós a spenót?... nálam inkább a bacon lett az, így átneveztem a salátát... Név ide, vagy oda, a lényeg, hogy nagyon-nagyon finom lett!

Hozzávalók:

- 4 szelet bacon (jó húsos kolozsvári szalonna, amit vékonyra szeleteltettem... ehhez a recepthez nem kellett volna)

- spenót ( 1 cs. bébispenótot vettem)

- 1 szelet fehér kenyér

- 4 ek. olívaolaj

Az elkészítés menete:

1. Nekem csak vékonyra vágott baconom volt (nem igazán akarták felszeletelni a felvágott szeletelővel, de én erősködtem... kiderült, elég lett volna egy ujjnyit vágatnom!). Mivel nem tudtam 1 cm-es kockákra szeleteli (mint a tegnap receptben), így 1 cm-es kis lapocskákra vágtam. A kenyérről leszedtem a héját, s kis kockákra vágtam. A spenótot darabokra téptem.

2. Egy serpenyőbe felmelegítettem 2 ek. olívaolajat, beletettem a szalonnadarabokat, s ropogósra sütöttem, majd óvatosan kiszedegettem.

3. Ebbe a zsiradékba tettem bele a kenyérdarabokat (most nem írt a recept fokhagymát). Tegnapról maradt még kenyér, mivel én nem eszem valójában január elseje óta kenyeret, csak akkor, ha az adott salátának egyik hozzávalója. Sokkal jobban pirult a szárazabb kenyér, mint a friss. Na, ezt is tudhattam volna, de nekem ez eszembe sem jutott. Mit lekínlódtam vele tegnap is!:( Tehát, inkább szikkadtabb kenyeret érdemes pirításra használni.:))) Csak el ne felejtsem holnapra! Jah, s most már az előző saláta kenyérszívecskéit is megpirítottam!!! Így már sokkal jobban tetszett!:) Az íze meg... hm.... 

4. A kenyérdarabkák felszívták az olívaolajat, így, miután kiszedtem őket, újra felmelegítettem 2 ek. olívaolajat. Ebbe tettem bele az összetépkedett spenótleveleket. Pár perc alatt megfonnyadt. Megkóstoltam, de nem éreztem a spenót ízét. Fonnyadtan már jobban előjött nekem némi spenót íz.

5. Tányérra raktam a spenótot, rápakoltam a ropogós szalonnalapocskákat, a kenyérdarabkákat.

6. Már csak a díszítés maradt hátra...  a most már megpirított kenyérszívecskék és a szalonna megsütött héjából hajtogatott szívecske szerintem épp megfelelő volt erre a célra.:) Vagy már túlzás volt? A lényeg, nekem tetszett!:)

Melegen ajánlom! De tényleg! Ne hagyd kihűlni!

Ma nagyon meg voltam magammal elégedve, mivel két nagyon finom salátát sikerült elkészítenem. Na, jó, nem nagy kunszt.. másnak... na, de nekem? Aki ismer, tudja, hogy nekem IGEN!:))))

Tegnap bánatomban bejelentkeztem a fodrászhoz... mára kaptam időpontot, így most már nem csak ügyes, hanem szép is vagyok!!! (na és persze, nagyon szerény!:) )

Pár napja kiírtam a filmzenék zeneszerzőit. Vannak néhányan. Nagyon szeretem a jó zenét, de nagyon sok zeneszámnak nem ismerem az előadóját... így vagyok a filmzenékkel is. Kb. tudom, hogy melyik filmben hangzik el az adott 'dal', de hogy kinek köszönhető, azt már nem. Gondoltam, egy kicsit ebbe is bele lehetne merülni... S a zene mellett természetesen ott lesz a film is, a másik nagy kedvencem... s talán egy-két könyv címe és írója is felmerülhet közben.:)

Ahogy telnek a napok, egyre több mindenre jövök rá. Talán tisztul az agyam, vagy csak eddig nem érdekeltek ezek a dolgok, ezért nemis tulajdonítottam nagy jelentőséget nekik. Rájöttem, hogy vannak laktató és nagyon lájtos saláták. Ezt most azért írtam le, mert az legutóbb elkészített saláták igazán laktatóak voltak már nekem, mivel sikeresen összeszűkült ez első két nap után már a gyomrom. Valahogy úgy kellene válogatnom őket majd, hogy ne az legyen, hogy az egyik salátánál egy napon át csak éhezek, annyira kevés a kalória benne, míg egy másik salátánál már szuszogni is alig tudok. (Ami azért furcsa még nekem, mert ez még pár hete meg sem kottyant volna!) Eddig csak azt néztem, melyiket tudnám könnyen elkészíteni, melyikhez tudom beszerezni a hozzávalókat. Ezért is van az, hogy baconos és kenyérdarabkás saláták jöttek egymás után. Bár, lehet, hogy erre ezek után sem fogok tudni figyelni... valójában annak örülök, hogy el tudom készíteni, s hogy újabb és újabb ízeket kóstolhatok meg. Na és persze, hogy már látványosan fogytam!!! Igaz, nekem most nem 25 kilót kell lefogynom, mint annak idején, de azért 5-10 kilótól való megszabadulás igazán nem ártana! (Hm.... New York, New York.... nagyon szép ez a szám!... na és persze, van benne szaxofon!). Nem mérem magam, most valahogy inkább egy-egy olyan nadrágba szeretnék belefogyni, amit a turikban vettem, s most ott sorakoznak a polcon. Már egyben benne vagyok két napja!:)))

Mára annyira finom lett a madársaláta variációm, hogy be is írtam annak a salátának az oldalára, vagyis tegnapra, ezt az észrevételemet!... Vannak saláták, amiknek tényleg össze kell érnie, s ezek a majonézes, tejfölös saláták végképp ilyenek!!!

A reggelem tehát a tegnapi elkeseredésem után jól indult... Annyira feldobott, hogy ma két salátát készítettem el... s mindkettő isteni lett!!!

Hozzávalók:

Saláta:

- 1 db érett(!) avokádó

- 2 db paradicsom (én csak érett paradicsomokat veszek.. - jó, tudom, hol éri ezeket már napsütés.. de akkor is)

- 1 csomag mini mozzarella (kb. 100 g)

- néhány friss bazsalikomlevél

- 10-15 db fekete olívabogyó

Öntet:

- 1 ek. kanát fehérborecet (csak óvatosan a mennyiséggel!)

- 4 ek. olívaolaj

- 1 tk. magos mustár (azt írja a recept, hogy tört magos mustár - nem tudom, hogy létezik-e ilyen... - nagyon sokat nem foglalkoztam a kérdéssel, mivel a fogam alatt úgyis tört lesz!)

- só

- bors

+

- friss, ropogós fehér kenyér (nem értem, miért ír mindig fehér kenyeret a recept... - kivételesen most én is azt vettem!

Az elkészítés menete:

1. Feldaraboltam a paradicsomot, széttépkedtem a mozzarellát (ezt írta a recept, én pedig így tettem:) ) és a bazsalikomlevelet, majd jött az avokádó.

2. Körbevágtam az avokádót, s kiszedtem a magját ( jó nagy magja van, tehát, érdemes nagyobb méretet venni belőle... főleg, hogy darabáron árulják). A salátáskönyv fotóján próbáltam kivenni, mit is kellene most csinálnom. Hagyjam rajta a héját, vagy sem? Tudtam, hogy nem kell megenni a héját, de a fotón annyira zöld volt... tehát, feldaraboltam úgy, ahogy volt.. majd rájöttem, mégsem kellene rajta hagynom, s most már darabonként szedegettem le a héját... micsoda sziszifuszi munka volt.:( Legközelebb már okosabb leszek (remélem). Valójában annyira érett volt, hogy egy mozdulattal meg lehetett fosztani a héjától... na és az íze... hm... Egy biztos - nagyon fontos, hogy érett legyen az avokádó!!!

3. Az olívaolajat, az ecetet és a mustárt a sóval és borssal összekevertem.

4. Tányérra pakoltam a paradicsomot, a széttépkedett mozzarellát (előtte le kell csepegtetni!), az avokádót, majd ráöntöttem az öntetet.

5. Széttépkedett bazsalikom levelet és olívaolajat tettem a tetejére.

6. A recept ropogós fehér kenyeret javasolt ehhez a salátához. Gondoltam, akkor most jó lenne legalább valamilyen formát szaggatni belőle. Csak a szívforma volt megfelelő erre. Eszembe jutott, hogy lehet, meg kellene egy kis olívaolajon pirítani... aztán úgy döntöttem még sem teszem... lefotóztam (természetes fény hiányában voltam, sajnos.:( )... megkóstoltam, majd úgy döntöttem, egy másik receptet is megcsinálok, úgyis le vagyok maradva..... 

A zene még mindig Charlie... - az oka egyszerű... - imádom!:)... nekem mindegy, kinek a számait énekli, csak ő énekeljen... tehát, lehet Generál, lehet Tátrai Band...

Jég dupla whiskyvel, Skandináv éjszakák, Nézz az ég felé, Mindenki valakié, Az légy, aki vagy,  Csak a zene van,  New York, New York, Egy szippantás a jóból, Hajnali szél, Titkos szerelem, Utazás az ismeretlenbe, Ha mégis jön a Rolling Stones...

Pár napig nem készítettem ide salátát, bár, magamnak 'összedobtam' azért, de azok végképp nem voltak fotogének.:)

Ma viszont útra keltem, s most már olyan szemmel nézelődtem, vajon mit is lehet kapni a salátáimhoz. Három órán át bolyongtam, s próbáltam legalább három salátának a hozzávalóit beszerezni. Most sem volt igazán könnyű dolgom. 

Aki beleolvas a blogomba, az láthatja, hogy nagy zenerajongó vagyok... mivel nagyon sokat dolgozom a neten, közben kell, hogy szóljon a zene.... most pl. az egyik nagy magyar kedvenc, akit nem tudok sohasem megunni, Charlie énekel. Ha Charlie oldalára lépünk, a belépés után elindul a számok lejátszása. S máris lehet közben ténykedni a konyhában.:)))

http://www.charliemusic.hu/main.php

Nagyon sokféle salátát lehet kapni... most már ezt is tudom!:))) Így pl. bárhol megtalálható a madársaláta. Néztem is hozzá receptet.

Hozzávalók:

Saláta:

- 6-8 e.k. olaj (kukoricaolajat ír a recept, de én most is extra szűz olíva olajat használtam)

- 200 g sovány bacon - darabban! (a pultnál az eladó azt mondta, valójában ez a Kolozsvári szalonna... én hittem neki!)

- 3-4 gerezd fokhagyma

- 4 szelet kenyér (fehér kenyeret javasol a recept)

- 1 csomag madársaláta (kb. 100 g)

Öntet:

-2-3 ek. olívaolaj

- 2 ek. vörösborecet

- 1/2 ek. balzsamecet

- 1 tk. magos mustár

- só

- bors

Az elkészítés menete:

1. A madársalátát megmostam, majd leöntöttem róla a vizet (létezik salátacentrifuga... nekem nincs, de nem rossz az ötlet). Valójában lehet, hogy nem is kellett volna megmosni? Ez valójában már berögződött mozdulat nálam. Valahogy nekem fontos ez a mozdulat.:)

2. Felszeleteltem a szalonnát és a kenyeret 1 cm-es kis kockákra. 

3. A fokhagymákat fokhagymanyomóba raktam, egy-egy mozdulat, s kész is lett a fokhagymapép - szeretem ezt a mozdulatot.:)

4. A serpenyőbe tettem 3 ek. olívaolajat, majd beletettem a szalonnát, s megpirítottam.

5. Miután kiszedtem a szalonnákat, beletettem a zsiradékba a fokhagymát, majd a kenyérdarabokat. Nekem nem akar úgy megpirulni, ahogy láttam a fotón, leégetni viszont nem szeretném, főleg a fokhagymákat nem szeretném megégetni, így hamarabb kiszedtem.

6. Az öntet nekem nagyon erős lett, így jóval kevesebb adagokat írtam be a hozzávalókból. Valójában nagyon egyszerű, mert a vörösborecetet, a balzsamecetet, a mustárt, a sót, és a borsot egy csavaros tetejű kis üvegbe rajtam, s jól összeráztam. (Nem kell túl nagy üveg, mivel nem lesz sok belőle!).

7. A madársalátát összekevertem a szalonnával. Az öntettel nem érdemes összekeverni (Én a saját részemet jól összekevertem, vesztemre!). Esetleg csak akkor, ha kevés az öntet, s csak egy kis ízt kell adnia a salátának.

8. Tányérra szedtem. A saláta tetejére raktam a kenyérdarabokat... semmi mással nem díszítettem most... s már jöhetett is a fotózás.

Mivel én még a kenyérrel is összekevertem magamnak, ami aztán jól beszívta ezt az ecetes öntetet, annyira égette a számat, hogy hiába próbáltam valamivel enyhíteni, semmi sem használt... pedig tettem bele majonézt, tejfölt, mozzarellát... Több madársalátám nem volt, de lehet, hogy az sem igazán segített volna.:((( Tehát, óvatosan az ecetes öntetekkel!!!! - Mondjuk ezt illett volna tudnom!:(

Beírom ide, bár, ma már holnap van, hogy másnapra viszont a majonézes, tejfölös, mozzarellás hozzádobálásom nagyon finom lett, mivel most már a kenyér beszívta ezeket az ízeket is az ecet mellé!... jobban kiérződött a fokhagyma íze, amit nagyon szeretek... na és az, hogy szalonna is van benne, annyira finommá tette, hogy azt hiszem, ebből a sült szalonnából akár a dupláját is beletehettem volna!...  tehát, valójában vehetjük úgyis, hogy lett még egy saláta receptem/receptünk, bár, ezt valójában a kétségbe esés kreálta!:)))

A Saul fia Golden Globe díjat nyert!!! Hát, nem semmi!!!!:)))) Debrecenben, még 2015. júniusában, a Kölcsey Központban néztem meg (nagy tömeg nézhette egyszerre meg így), ami díszelőadásnak számított, vagyis jelen volt a rendező, két főszereplő, s egy hölgy, akinek a szereplőválogatásban volt szerepe (talán Casting Menedzser a neve jó kis magyarossággal!?). Nem tudom, mi lett volna jobb... ha előre utánaolvasok a történetnek, vagy így volt a jobb, hogy 'teljesen tudatlanul' néztem végig a filmet. (Bevallom, nem tudtam, hogy létezett olyan, hogy Sondercommando, így a lázadásukról sem hallottam még előtte.). A vetítés után lehetett kérdezni, de én még a filmet sem igazán értettem... most akkor Saulnak a fia a fiú, vagy sem. A főszereplő azt mondta, úgy gondolja, hogy nem (ezekszerint még ő sem tudta?)... Na, de hogy gondolta a rendező? Vagy eleve ez teljesen lényegtelen momentum? A filmnek nem is ez a központi kérdése? Tehát, akadozott a megértés nálam.... Az, hogy csak a főszereplőt, s a közvetlen környezetét láthattuk élesen, elképesztő volt! Homályosan lehetett látni, mi is van Saul körül, s ez épp elég volt így! Emiatt volt annyira nagyszerű... na és a hanghatásoktól, amik jelezték, hogy mi is van valójában körülötte, viszont külön nem kellett már meg/rámutatni. A díszelőadás után két napon át az internetet bújtam... nagyon sokat olvastam a holokausztról... Nem lehet úgy kijönni a filmről, hogy nem hagy nyomot az emberben (csodálkoznék, ha valakiben semmit nem mozgatna meg). Bennem még mindig ott van, pedig már eltelt hét hónap azóta, amióta láttam! Azt nem tudom, ha újra megnézném, vajon milyen jelenetek, mozzanatok, képek, hangok fognának meg... egy biztos, hogy már másképp látnám, másképp hatna rám (legalábbis most így gondolom!).

Golden Globe ide, Golden Globe oda, nem lehet kihagyni ezt a filmet! S persze, hogy Oscar-díjat fog kapni! Ez nem kérdés!

Életemben először a tzatziki szóval, s így magával a tzatzikivel, kint Görögországban találkoztam majdnem harminc évvel ezelőtt, amikor három hétre egy laza kis (társas)nászútra mentünk a férjemmel (s még tíz barátunkkal, ismerősünkkel). Mivel az egyik barátnőm jóvoltából görög órákra jártam, így a görög ábécé és a görög betűk végérvényesen belém égtek. Bárhol, bármikor végig tudom mondani (most gyorsan végig is mondtam, majd azért végigmondtam a magyar ábécét is, nehogy kiderüljön, hogy az viszont nem megy... jelentem, még ment!) Tehát, ahogy belém égett a görög ábécé a betűivel, így maradt meg bennem a tzatziki íze... Nagyon egyszerű elkészíteni, de sok múlik pl. a joghurton... 

Hozzávalók:

Saláta:

- 25 dkg uborka (ki mennyire szereti uborkásan)

- 2-3 gerezd fokhagyma (3 gerezdet tettem bele - érződött is az ízén!)

- 1 maréknyi kapor

Öntet:

- 2 dl joghurt (valójában csak joghurt kellene hozzá, amit aztán pl. egy vászonzsákba kellene önteni, s hagyni kicsepegni a savót - nálam úgy sűrűsödött be, hogy összekevertem tejföllel:) )

- 2 dl tejföl

- 1 ek. olívaolaj

- 1/2 ek. citromlé (frissen facsart)

- só (én már nem tettem bele, mivel az uborkát már besóztam)

- bors

Az elkészítés menete:

1. Megmostam az uborkát, de nem hámoztam meg! Először egy nagyobb méretű sajt reszelővel kezdtem reszelgetni, aminek az eredménye egy pépszerű akármi lett, így folytattam egy állítható vastagságú, keskeny csíkokat szeletelő tökgyaluval. Ezen utóbbi produktumomnak már jobban tetszett a kinézete (picike gyufácskákra hasonlítottak így)! Kicsit besóztam, s állni hagytam.

2. Megmostam, majd felaprítottam a kaprot.

3. Fokhagymanyomón áttörtem a fokhagymákat.

4. Az olívaolajat, a citrom levét és a borsot összekevertem.

5. Összekevertem a joghurtot és a tejfölt, s hozzáadtam az olívaolajos öntetet.

6. Kezembe vettem egy-egy félmaroknyi legyalult uborkát, s kipréseltem belőle a nedvességet, majd az öntetbe tettem... belerakta a kaprot és fokhagymát is és újra összekevertem.

7. Tálkába szedtem, díszítettem kaporral és citromkarikával, s már fotóztam is.

Nem lett olyan, mint amilyet annak idején kint ettem, de azért nem lett rossz sem. Mivel nem tudtam, mit is kezdjek a lereszelt uborkapéppel, amely rengeteg levet engedett, így először is megittam a levét (sós uborkalé!), majd az egészet beleöntöttem a már elkészült tzatzikiba, s elkevertem. Komolyan mondom, ízben jobb lett, mint az, amit leírtam, s lefotóztam, viszont látványban elég bizarrrrr volt.....:) Ezekszerint mégiscsak használható a sajtreszelőn lereszelt uborka is, csak egy mérettel nagyobb lyukút ajánlatos használni hozzá. Vagy mégiscsak pép állagúra kell csinálni? Kellemes reszelő választást és még kellemesebb reszelgetést!:)

Nagyon kiéheztem már egy kis gyümölcs salátára.... s mivel úgy gondoltam, meg is érdemlem, így összedobtam a kedvenc kreálmányomat, amelyet valójában palacsintába szoktam rakni... igaz, ilyenkor nem kerül bele más, csak mazsola!

Ami az egésznek a lényege, az alap, amit most még 'öntetnek' hívok, majd ha jobb szó az eszembe jut, átnevezem....

Bármilyen gyümölcs mehet bele... körte, barack, szőlő stb.... a lényeg, hogy egyszer kipróbáljuk, s megkóstoljuk.

Hozzávalók:

Saláta:

Mert ez volt épp kéznél:

- 2 db alma

- 3 mandarin

- 1 db narancs

- 20 szem mazsola

- 6 szem dió

Öntet... (furcsa így nevezni!):

- 15 dkg leveles túró (egyszer megkóstoltam, s soha többet nem készítettem mással ezután a túrós palacsintát - nem sovány túró, nem félzsíros túró... LEVELES túró! - nem tudom, máshol lehet-e kapni, de egy biztos, Debrecenben, a Nagypiac melletti kis tejboltban az új tulajdonosnak is sikerült elkészítenie, így újra kapható!)

- 2 dl tejszín

- 1/2 citrom leve (frissen facsart)

- 1/2 narancs leve (frissen facsart)

- 2 tk. cukor - valójában ízlés szerint (bár, lehet, hogy mézzel is finom - egyszer kipróbálom!)

Díszítés:

- étcsokoládé forgács - tehát, egy tábla étcsokoládé.. (jelen esetben egy tibi névre hallgató)

- a saláta alkotóelemeiből egy-egy darab

Az elkészítés menete:

1. Az almát és a diót kis darabokra vágtam (az almát jó alaposan meglocsoltam citromlével!!!), a narancsot és a mandarint megpucoltam, gerezdekre szedtem, majd feldaraboltam (a darabolást az alma felett csináltam, hogy a kifolyt lé még ízletesebbé tegye!

2. A leveles túrót és a tejszínt jó alaposan összekevertem, cukorral ízesítettem.

3. Az elkészült masszába beleöntöttem az almát, a diót, a narancsot, a mandarint és a mazsolát, majd összekevertem.

4. Egy kis tálkába szedtem.

4. Étcsokoládé forgácsokkal és a hozzávalókkal díszítettem.

Két napja láttam Jamie Oliver 30 perces ételkreálmányait. Elképesztő! Nem tudnám megcsinálni! Bevallom, azért ellestem tőle a csokoládéforgács elkészítésének technikáját, miszerint egy nagy kést húzunk végig a hasunknál megtámasztott táblás csokin... s máris csokoládéforgácsokat kapunk!:) Valójában akár én is kitalálhattam volna ezt, de nem így történt, így inkább megosztom másokkal is, hátha van még olyan, akinek ez az őrült technikai megoldás újnak számít....:)

Ennyi zöldséget, mint amennyit megettem az alatt az egy hét alatt, egész évben nem szoktam enni... pedig én úgy gondoltam eddig, hogy többet fogyasztok másoknál... hát, hatalmasat tévedtem! 

Ma vettem rukkolát... bevallom, azt sem tudtam, mi ez. S láttam madársalátát is. Naná, hogy ilyet sem kóstoltam még soha ezelőtt. Láttam rukola (rucola) és madársaláta receptet a kis piros könyvecskémben, tehát, sorra fog kerülni. Mint kiderült, holnap már hajnaltól dolgoznom kell késő estig, így épp jól jött ki, hogy ma két salátát készítettem el.... Biztosan furcsa lesz, hogy holnap nem rohangálok hozzávalókért és nem szeletelek, díszítek és fotózok... Megfigyeltem, hogy változom, de ami még inkább szembetűnő, hogy kezdem élvezni, s kezdek újra kreatív lenni... vissza is kell fogni magam, mert simán belenyúlnék szívem szerint a receptekbe.... Az eddigi eltéréseim csak azért voltak, mert vagy felületesen olvastam el a receptet, vagy nem kaptam olyan hozzávalót, mint amit javasolt. Ezt viszont mindig jeleztem a beírásomban!!!

Egy kis piacon barangolás a zöldségek és a fetasajt miatt, majd boltba beugrás olívabogyóért és szárított oregánóért, s máris minden hozzávalót beszereztem.

Hozzávalók:

Saláta:

4 db paradicsom

1/2 uborka

 8 db olívabogyó

120 g fetasajt

Öntet:

3 ek. olívaolaj (extra szűz!)

2 ek. citromlé (frissen facsart)

1 kk. oregánó (szárított)

Az elkészítés menete:

1. Megmostam a zöldségeket, majd a paradicsomot, a lila hagymát, az uborkát felkarikáztam, a fetasajtot 1x1 cm-es kockákra vágtam (állandóan hozzáragadt a késhez, így kissé nehézkes volt a szeletelése... lehet, hogy túl lágy volt, vagy jégre kellett volna raknom?:) Az íze viszont nagggyon jóóóó.... - az elrontott feták a számban landoltak!:

2. Egy lapostányéron egymásra helyeztem a zöldségeket.

3. A zöldségekre rápakoltam a fetasajtot és az olívabogyót.

4. Az olívaolajat, a citromlevet, az oregánót, a sót és a borsot jól összekevertem.

5. Az öntetet a zöldséghalomra öntöttem.

Szívesen összeforgattam volna a zöldségeket egymással és az öntettel. A recept szerint erre nincs szükség.... de miért nem?! Nekem túlontúl nagy rend lett így a tányéron. Ezért is csináltam arcot a citromnak, hátha kicsit lazít a látványon... a végén feladtam, s inkább próbáltam fotózni. Már tegnap elfogyott a magyar, paradicsom ízű paradicsom a piacon, amelynek az íze mellett még színe is volt. A most beszerzettnek sem narancssárga a színe, de a fényviszonyok mégis így adták vissza.....:( Tíz fotó elkészülte után végérvényesen feladtam!:(

Végső elkeseredésemben elkészítettem a kedvenc gyümölcssalátámat, amit ZsiFi salátának neveztem el. A lényege a leveles túró és a tejszín elegye, amihez aztán bármilyen gyümölcsöt adhatunk... nem lehet elrontani!:)

Nem hagyott nyugodni ez az egy percig fővő tojással készítendő öntet, így ma megcsináltam. Valójában a lényege, hogy lágytojást készítünk, ezt aztán kifolyatjuk egy tálkába, majd ehhez adjuk az olívaolajat és a citromlevet, s jól összekeverjük - a maradék Cézár-salátát már ezzel az öntettel ettem meg.:)

Ezeknek a salátáknak a lényegét ténylegesen az öntetek adják meg, hiszen adnak egy plusz ízt, s kihozzák a zöldségek, gyümölcsök másfajta ízét. Azért érdemes minden hozzávalót előtte is megkóstolni, hogy tudjuk, honnan is indultunk el!:).... ma is így tettem!:)

Rákerestem a OneRepuclic oldalára, s gondoltam, belehallgatok egy-két lemezükbe.

http://onerepublic.com/music/native

Azonnal átirányított a Spotify oldalára, ahol egy gyors regisztrálás után a számokat teljesen le lehetett hallgatni! Nem kért bankszámlaszámot, sem egyéb olyan adatot, ami esetleg arra utalt volna, hogy rányomulna a pénztárcámra, tehát, most ezzel hallgatom a Native című albumukat.:)... már, ha épp tud csatlakozni, mert mostanában nem mindig működik a vezeték nélküli internetezésem egyes oldalakon.

https://play.spotify.com/album/42UJjk8i8L0De7lQtu7sqi

Ma már mindenhol láttam zellerszárat... úgy éreztem, hogy elöntötte Debrecen városának zöldséges standjait...  Biztosan volt tavaly is sok helyen, csak akkor nem tudtam, hogy nekem ezt valamikor keresnem kell majd.:)

Ma viszont édeskömény fellelése volt a feladatom, amit persze a Nagypiacon véletlenül sem találtam, tehát, megint irány a Multi, ahol tegnap este árválkodott pár darab... mára már többen lettek, így már válogathattam is!:)

Hozzávalók:

Saláta:

1 db édeskömény(gumó)

1 db alma (Idaredet vettem most is)

1 db kígyóuborka

1 db paradicsom

Öntet:

- 2 ek. citromlé

- 4 ek. olívaolaj

- 1/2 tk. dijoni mustár (lenyaltam a kanálról egy laza nyalintással... máskor ezt a mozdulatot inkább hanyagolom)

- só

- őrölt bors

Az elkészítés menete:

Nagyon gyorsan elkészíthető!

1. Felszeleteltem az uborkát (nem hámoztam meg, s dehogy szedtem ki a magját!), az almát (csak a csokányát vágtam ki!, viszont jól meglocsoltam citrom levével, hogy előjöjjön még jobban az íze, s ne barnuljon meg), a paradicsomot és az édesköményt (nem tudtam, mit is kellene kezdeni vele... de megoldottam, s mint a hagymát, ketté vágtam, s felszeleteltem apró kis darabokra, majd szétszedtem, mert tényleg a hagymához hasonlít). Minden hozzávalót kötelezően megkóstoltam! Az édesgyömbérnek nagyon érdekes íze van!

2. Egy tálkába raktam az olívaolajat, a citrom levét és a dijoni mustárt, sóztam, borsoztam, majd jól elkevertem.

3. A salátára öntöttem az öntetet, s óvatosan összekevertem.

Mivel a gyerekeim tudják, milyen nagy feladat nekem egy vajaskenyér elkészítése, ha a vaj még merev állapotban van, s én nem vagyok hajlandó kivárni, hogy egy kicsit is megolvadjon... így ha most azt írom ide, hogy ennek a salátának az elkészítése egy laza csuklómozdulat a vajaskenyér borzalmasan nehéz feladatához képest, mindenki meglepődik... pedig ez az igazság!

4. Tányérra raktam, egy kis díszítés, majd fotózás.... s..... naná, hogy ettem is belőle egy jó nagy adagot.:)

..

Nézegettem, mit is kellene holnap készítenem, ami szintén nagyon könnyen elkészíthető, tehát, semmilyen előzetes konyhai (szak)tudást nem igényel, s mégis finom... egy mindenki által nagyon jól ismert saláta kerül terítékre.... a... Görög saláta. Nem hiszem, hogy bárkin is kifogna... remélem, rajtam sem fog.:) A hozzávalók beszerezhetőek, ami egyáltalán nem elhanyagolható szempont!!!

Ma egész nap Waldorf-salátát ettem. Igaza volt a recept írójának, tényleg összeértek az ízek másnapra.... Ajánlatos tehát megkóstolni az elkészültekor, majd másnap is - így valójában kétféle salátát kóstolhatunk.:)

Már este tíz óra van... mérhetetlenül elfáradtam.... kora reggeltől pakoltam, majd délután négykor elrobogtam itthonról, elintéztem pár fontos dolgot, majd órákon át bolyongtam a városban egyik nagy boltból a másikba robogva, hogy parmezán sajtot és szardellát vehessek... ugyanis, megfogadtam, hogy hű leszek a recepthez, de ehelyett megkreáltam az ezerkettedik-féle Cézár salátát.... s miért is ne, sikeresen megvágta valami a fiókomban az ujjamat, miközben a reszelőt kerestem... - most már elmondhatom, hogy véremet hullattam ezért a salátáért!

Na, de a zene mindig enyhít a fájdalmon... bár, a bánatot sokszor felerősíti, s elmélyíti... - de ez most nem a kesergés pillanata, hanem az alkotásé...

... tehát, még egy kis S.W.:) - ha már alkotásról volt szó, azt hiszem, ennél nagyobbat anno nem alkotott senki, s a hatása is tagadhatatlan!

Na, de jöjjön a zene...

https://www.youtube.com/watch?v=BgAlQuqzl8o

s ha már eljutottunk a ThePianoGuys-hoz, akkor egy ismerős zene:

https://www.youtube.com/watch?v=6Dakd7EIgBE

s egy igazán bravúros 'zongorajáték':

https://www.youtube.com/watch?v=0VqTwnAuHws 

ez nagyon szép... imádom, ha filharmonikusokat 'vetnek be':

https://www.youtube.com/watch?v=mJ_fkw5j-t0

más, nagyon más, de mégis naggggyon jóóó!:):

https://www.youtube.com/watch?v=Cgovv8jWETM

Adele vajon mit szól ehhez?:

https://www.youtube.com/watch?v=lUjWJSnGVB0

... s zenehallgatás közben készülhet a saláta...

Hozzávalók:

Saláta:

- 1 fej saláta (sima salátát vettem)

- 3 kis szelet kenyér

- 8 db szardella (szardíniával helyettesítettem)

- 2 gerezd fokhagyma

- 90 g parmezán sajt (parmezán jellegű sajt lett végül belőle - az ára így is elég brutális volt! - de nem kell sok belőle, mert elég markáns az íze!)

Öntet:

- 1 db tojás (sikeresen megfőztem főtt tojásnak, így csak második neki veselkedésemre lett az öntet része!)

- 2 ek. citromlé

- 150 ml olívaolaj

- só

- bors

Az elkészítés menete:

1. Feltettem egy lábasba vizet főni, s beletettem a tojást - s szépen készre főztem. Kiderült, hogy nem kellett volna, hanem egy perc főzés után az öntethez kellett volna kevernem. Valahogy elsikkadtam efelett, így nekem főtt tojásom lett. Valójában annyira vágytam már rá, hogy szerintem már megint a tudat alattim győzött!:)

2. A kenyér héját leszedtem, a belső részt egy cm-es darabokra daraboltam.

3. A két gerezd fokhagymát megpucoltam, s fokhagyma-nyomóval szétnyomtam.

4. Egy serpenyőbe egy evőkanálnyi olívaolajat tettem, majd amikor már felmelegedett az olaj, beletettem a szétnyomott két gerezd fokhagymát és a kenyérdarabokat. Többször is meg kell kevergetni, hogy ne égjen le. A fokhagymának isteni illata lett, ahogy pirult, majd el kezdtek megkeményedni (nem szabad megégetni, mert akkor keserű lesz az íze!) A kenyérdarabkák átvették a fokhagyma ízét, tehát, valahogy úgy kell csinálni, hogy legyen módja a fokhagymáknak átadni az ízt a kenyérdaraboknak!

5. Megmostam a salátákat, de én nem hagytam egyben, hanem csíkokra vágtam.

6. Az olívaolajat és a citromlevet jól összekevertem... de nem tudtam, hogy az 1 perce fővő tojást is hozzá kellett volna kevernem. Tényleg átsiklottam felette! Így csak borssal és sóval ízesítettem. Mivel nagyon fűszertelenül főzök, így nálam tényleg csak mutatóba került bele.

7. A szardíniát kiszedtem a fémdobozából, s kicsit szétnyomkodtam egy villával - nem kell túl sokat bíbelődni vele, mert akkor nagyon szétnyomódik.

8. A salátalevelekre ráöntöttem az öntetet, összekavartam vele, majd a szardíniát és a kenyérdarabkákat is is hozzátettem. 

9. Nagyobb lyukú reszelővel lereszeltem a parmezán sajtot.

10. Megpucoltam a kemény tojásokat és négyfele vágtam.

11. Kiszedtem a salátát egy tányérra, s megszórtam parmezán sajttal, s odakészítettem magamnak még egy kis citromszeletet és persze, a kemény tojást!:)))

Ami a filmeket illeti... érdemes megnézni a Star Wars 7. részét. Amikor el kezdték vetíteni még 18 év alatt voltam. Nem értettem, miért kezdik a IV. résszel. Aztán rájöttem, ez valójában egy nagyon jól jövedelmező gondolat volt Lucastól.:)

Mielőtt elmentem volna a moziba, a youtube-on megnéztem néhány előzetest. Aztán belenéztem, belehallgattam pár S.W. rajongó feltett videójába... s ott egy srác megmutatta, milyen kis rejtett poénok (képek, alakok, maga Lucas, mint egyik szereplő...), utalások villannak be a régebbi részekben. Ezeket én észre sem vettem eddig! - Próbáltam megkeresni ezt a videót, de nem találom.:(

Tehát, Waldorf-saláta....

... s egy kis zene...

Aki nem ismerné Péter Bencét véletlenül... avagy John Williams zenéjét:

https://www.youtube.com/watch?v=KEtSVCTV798

(A youtube-on kalandozva találtam meg ezt a klipet, így gyorsan beszúrtam ide):

https://www.youtube.com/watch?v=GceX4WRjNIo

avagy Michael Jackson Bad-jét Péter Bence elképesztő előadásában:

https://www.youtube.com/watch?v=0H4rq0L9OSw

vagy épp a Human Nature-t:

https://www.youtube.com/watch?v=VtKO0APQ__E

Az én kedvenc klipem tőle:

https://www.youtube.com/watch?v=L5lrBR7J2OI

Az okos kis salátás könyvemben nem volt ilyen recept, tehát, máris a netre nyargaltam, ahol, ugye, szembesültem a majonézzel, mint mumussal! Hajnali ötkor már pakolásztam, s sikerült úgy elhúznom az időt, hogy délután egy után indultam el a piacra. Nem kellett a vásárlókat kerülgetnem, így cikázhattam a sorok között... az egész debreceni nagypiacon egyetlen árus sem árult szárzellert, avagy zellerszárat (érdekes módon a szárzeller szót alig tudom kimondani... lehet, hogy van egy kis rejtett beszédhibám?)!!! Végül egy nagybolthálózat egyik kisebb alapterületű boltjában találtam négyet, ebből a legfrissebbnek tetszőt megvettem. S máris jött a dilemma... sajátkezű majonéz (amihez kell tojás, olaj, mustár, s persze folyamatos keverés és odafigyelés... aztán vagy sikerül, vagy nem ... nem lévén hozzá egyik alkotóelem sem, döntést hoztam.... le vettem a polcról a) vagy Hellmann's (t).:) Ez nem jelenti azt, hogy nem fogom megcsinálni s.k. .... Bárkinek megemlítettem, elbagatellizálta, így eldöntöttem, rajtam sem fog kifogni ez a kis olajvaj (jah, mert így is hívják!)

Hozzávalók:

Saláta:

- 2 db alma

- 1 db szárzeller/zellerszár (egy tőből hat szára volt)

- 1 maréknyi dió (5-10 dkg)

Öntet:

- 1/2 citrom leve

- 2 dl majonéz

- 1 dl tejszín

- fél csipetnyi só

- frissen őrölt bors (naná, hogy nincs borsőrlőm, tehát, régen őrlött borsot használtam!:) )

Az elkészítés menete:

Hm... ez most komoly? Le kell írnom? Mert valójában annyi az egész, hogy: feldarabolod a hozzávalókat, egy tálba rakod, s a tejszínes majonézzel összekevered. Ennyi!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Hosszan leírva:

1. Azt írta a recept, hogy az almát mossuk, majd hámozzuk meg, aztán vágjuk apró darabokra. Az első almával így is tettem. Na, de azt a gyönyörű pirospozsgás héját így elvesztette... tehát, a másodikon már rajta hagytam, s nemis vágtam olyan apróra. Sajnos a zellerszárat sem.... :( Az almára ráfacsartam a citromot... - nagyon finom almát vettem (Idared), de a citromlétől még finomabb lett. A diót összetörtem, s összekevertem a zellerszárral és az almával.

2. A majonézt és a tejszínt simára kevertem, ízesítettem. - Ez a tejszínnel való házasítás nagyon jó!!!

3. A tejszínes majonézt a 'zöldségekre' (a dió gyümölcs!) öntöttem, s összekevertem.

4. Egy jó nagy adagot egy kis tálkába szedtem, némi kis díszítés, majd fotózás... de ha ez nem lett volna, akkor azonnal a hűtőbe került volna. Most már ott van!:)

+ ....................... hús........................................... !

Bevallom, eléggé fanyalogtam a zellerszár ízétől, amikor a szeletelgetéskor megkóstoltam. Szerencsére az alma és a tejszínes majonéz elnyomta az ízét (mert azért megkóstoltam elkészítés után is!). Azt írja a recept, hogy összeérnek holnapra az ízek... hát, úgy legyen, s jöjjön ki belőle valami nagyon-nagyon különleges.

Az első két napon olyan éhes voltam... ha lett volna valami itthon, amit megehettem volna... de nem volt, szerencsére! (ez a teljesen üres spájz - igaz, nincs spájzom - előnye!)... s tessék, ez már a negyedik nap, s most már egészen jól bírom!!!

Bevallom, az, hogy minden nap el kell készítenem egy salátát (még nem belülről fakadó boldogságtól vagyok vezérelve), s nem csak összedobni azt, ami épp itthon van, nagy kihívás nekem.... majd jön az, hogy nem csak rádobom a tányérra, hanem úgy kell elhelyeznem, hogy mutasson is... hááát...

Amit viszont már most megtapasztaltam, teljesen más így elfogyasztani (nem falok!, kiélvezem az ízeket)... s nem tudom, miért, de kezdek változni... előnyömre!... s ez nemcsak a külsőmre értendő, hanem a belsőmre is...

Huuu... mi lesz ebből?!? - hát, majd kiderül.... főleg, hogy úgyis leírom ide.:)

Ami viszont egyre inkább kikristályosodik előttem.... az a holnapi nap salátája....., ami.... a... 

Cézár saláta lesz! (próbáltam a feszültséget fokozni, de nem hiszem, hogy sikerült:)

Elolvastam a Saláták című könyvecskémben, mi is kell hozzá, majd megnéztem pár receptet az interneten. Hm... van ezermegegy változata, amint látom. Egy biztos, én nem fogom cifrázni. Lesz benne szardella, lesz benne pirított kenyérdarabka, saláta, főtt tojás, parmezán sajt... Végre ehetek halat, s főtt tojást, ugyan, kell-e még más a boldogságomhoz?...:)))

Ha már így feldobtam a kérdést (magamnak).... azért meg tudnék említeni még egy-két dolgot, ami boldoggá tenne... pl. jó lenne, ha legalább egyszer végigolvasná az egyik napi beírásomat a barátom, s nem csak beleolvasna (a helyes kifejezés inkább a belepillantás!)... majd kiválasztana egy salátát, amit szívesen megkóstolna... s a legnagyobb boldogságom az lenne, ha ízlene is neki! - Őt ismerve, nem hiszem, hogy egyik is összejön ebből... de én azért reménykedek!:)

Na és persze a gyerkőceim elismerése!!!:)

... s egy kis film...

Van pár kedvenc filmem... pl. az egyik a Különvélemény. Tegnap este, ahogy kapcsolgattam a tévét, belefutottam az utolsó öt percébe. Ma előkeresem a dvd-t (természetesen eredeti!!!), s végignézem (reklámok nélkül!).:)